Középkori királyi jövedelmek

III. Béla (1172-1196) királyunk éves jövedelme egy angol forrás szerint
átszámítva mintegy 1.3 millió (későbbi) aranyforintnak felelt meg. Ez a
lista feltehetően leánykérés céljából készült, tehát egy kissé szépíthet
a valós helyzeten, mégis érdekes összevetni a későbbi, (talán) pontosabb
adatokkal.

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) éves jövedelme 400-450 ezer aranyforint.

Hunyadi János kormányzó a bárók határozata alapján az ország bevételéből
évi 28 000 aranyforintot adott a király és udvartartása részére.

V. László 100-120 ezer aranyforint jövedelmével az ország méretéhez és
lakóinak számához viszonyítva kifejezetten szegénynek számított. Ekkora
jövedelmet "örökölt" tőle Mátyás király.

Hunyadi Mátyás átlagjövedelme fénykorában 600 ezer aranyforint lehetett,
de ha évente többször szedték a "rendkívüli" hadiadót, akkor elérhette
az egymilliót. Az ideiglenesen elfoglalt cseh és osztrák területek adója
aligha befolyásolhatta jelentősen a bevételt.

II. (Jagelló) Lajos jövedelme a mohácsi vész előtti években nem érte el
a 150 ezer aranyforintot ÉVENTE. Ez pedig kevesebb, mint a török szultán
kincstárába befolyó összeg volt HETENTE a legjobb években.

A legrosszabb (vagyis hadizsákmány nélküli) években is kb. 1.8 millió
aranyforintnak felelt meg a szultán bevétele az 1500-as évek elején, és
3 - 4 millió aranyforint között lehetett az éves átlag.

A bizánci császár becsült jövedelme hatalma csúcsán mintegy 8 - 9 millió
aranyforintnak felelt meg (6. sz.), Hunyadi Mátyás idején viszont Bizánc
már nem is létezett.

(A keresztes háborúk egyik hadjárata idején a Szentföld "felszabadítása"
helyett Bizáncot fosztották ki a lovagok, a kereskedelmi versenytárssá
vált Velence aktív támogatásával. A város lakossága rövid idő alatt a
felére csökkent, ez később megkönnyítette a törökök dolgát.)


Egy 1454-es forrás szerint az akkori uralkodók évi jövedelme (ismeretlen
pénznem): francia: 1 000 000 arany
            angol:   700 000 arany
          spanyol:   800 000 arany.

III. Béla a középkori "mini jégkorszak", és az ebből fakadó éhínségek és
pestisjárványok előtt uralkodott, a többi adat a válságok utáni.

1180 körül a francia uralkodó még kb. 1.9 millió magyar aranyforintnak
megfelelő éves jövedelem felett rendelkezett.

Éhínség: 1000-1100 között a francia krónikák csak 3 nagyobb éhínségről
írtak, míg 1300-1400 között 14-ről.

Pestisjárvány a 14. sz. közepén: A nyugati keresztény Európa lakossága
70 millió felettiről 50 millió alá csökkent.
(1300: kb. 73 millió -> 1400: kb. 45 millió fő)

A pápa utasítására készített felmérés eredménye: a járványnak 40 millió
halálos áldozata volt Nyugat-Európában. Pl. Toulose lakossága 30 ezerről
8 ezerre csökkent. Ezek egy része nyilván nem meghalt, hanem elmenekült,
ezzel is terjesztve tovább a ragályt. Később persze máshol meghaltak, de
eredeti lakóhelyükön is halottnak jelenthették őket, ráadásul akkoriban
számtalan más okból bekövetkezett esetért is a pestist okolták, ezért a
40 milliós adat erősen túlzó is lehet.

Fentiek következménye: több nagy parasztfelkelés, majd a 14-15. sz.-ban
a százéves háború. (A korábbival azonos adóbevételhez a királynak és az
uraknak több alattvaló kellene, megpróbálnak szerezni!)

A 13. században a cseh, lengyel, magyar, ill. ettől keletre eső terület
tapasztalta a tatárjárás következményeit: 20-50% emberveszteség, üszkös
romok, a gazdasági élet hosszú évekre összeomlott.

Az évszázados pusztulás következménye: ismét munkaerőhiány. (Egy korábbi
a nyugat-római birodalom bukása után volt.) Ez felértékelte az emberi
munkát, alaposan meg is drágította. ("Reálbér növekedés" történt.)

Kényszer: mindent a lehető legegyszerűbben, leghatékonyabban és főleg a
LEGKEDVEZŐBB KÖRNYEZETI KÖRÜLMÉNYEK között kell előállítani. Fellendült
a szállítás és a kereskedelem, amelyekhez már minden technikai feltétel
kialakult. Az új fogatolás és a lovagi hadviseléshez szükséges nehezebb,
erősebb lóállomány a szárazföldön 2-6-szoros teher vontatását biztosítja
a korábbihoz viszonyítva, a zord északon is működő Hanza-hajók könnyedén
elviselik a hosszabb utakat is, főleg kedvezőbb időjárás mellett.

A fejlődő munkamegosztás termékbőséget hozott, a gazdaság javulása a kor
szintjén demográfiai robbanást, később munkaerőfelesleget eredményezett.
Ez kikényszerítette az arabok kiverését Európából, majd a katonailag még
túl erős török birodalom megkerülését, vagyis a "nagy felfedezéseket",
ami a gyarmatosítás finomított megnevezése.

Forrás: http://www.timba.biz/magyar/erdekes/kozepkor.html